Hol az őzek nesztelen járnak
S harmatcseppben fürdik a reggel
Tócsák kocsmái száz madárnak
Italt mérnek vápás serlegekkel.
S az éj zenitje mintha égne
Láng-csillagköntöst húz a tájra
És a birkanyáj hazatérve
Gyeptakarót álmodik magára.
És messze a horizontvonalt
Felszabdalják aprócska árnyak,
S vörös testtel várva az angyalt
Gémeskút-kar kémleli a tájat.
Amott fönn a csillagok alatt
vörös fényben turul ténfereg
s a madárnép hangja megszakad,
mert a király jelzi, hogy este lett.
És ez a szent test mintha élne,
- Lapos testű nyitott óriás -
Fűszálat dob a szél kezére
S a vén hodály az örök krónikás.
(Hortobágy 2010. Július 3.)