Patkányok lázadása Székelyföld Parnasszusa ellen!

A napokban a http://homar.blog.hu internetes tákolmányon egy Anti szocializálódott, új kommunista pribék újságíró viccnek szánt mocskolódása jelent meg egyik versemről.

Olyan mintha azt mondta volna, hogy ez után a tolvajt sem nevezheted tolvajnak. Igaz manapság egyre nagyobb melegágyat talált a familiárisan hiper pigmentáltak köré felállított sérthetetlenséget kimondó és megteremtő törvény struktúra is. 

Hatalmas erők működnek szellemi felszámolásomon, lezüllesztésemen, arcvesztésemen. – fogalmaz egy olyan ember, aki látásmódjában a liberalizmust úgy fogadja el, ahogy van. Sőt, ki is élvezi annak előnyeit.

Magas politizálási szintekről beszélnek arról, hogy mennyire le van züllesztve a társadalom, és hogy milyen nagy bűn az, ha valaki kiáll a saját igazáért. Csak a társadalomnak ez a szegmense, nem veszi észre azt, hogy mennyire szerencsétlen helyzetben van az, akinek már fel kell emelnie a hangját, csak azért, hogy megélhesse a következő percet.

Na ilyen esettel állok most szembe, akit a fent említett neo-liberális pribék, azért nyomott keresztre az irodalmi periférián, hogy mossa a politikusok szennyesét. Ha azt mondtam volna, hogy a liberálisok magyar gyűlölők, akkor azok és punktum. A székely ember (főleg ha csángó is) jobban átlát dolgokat, mint az, aki élvezi azt a kis melegséget, amit a politika pátyolgatásának köszönhetően megkap.

De miért is nem születtek bora-borai bennszülöttnek? Csucsk eszkimónak?” – azt már csak a Jó Isten tudja. De hogy éppen engem szúrtak ki a maguknak, azt úgy megbánják mint a macska melyik kilencet kölykezik.

Azt viszont megkérdőjelezném, hogy a megsértett konzumidióta hol is örvend jó hírnévnek. Talán Koala Lumpurba? Vagy Magyarország valami eldugott gazdag negyedébe, az tuti - öreg.

A kis ellenlábas szerzőcskénk, megkerülve a dolgokat, és Attila nyers, határozott és a félelmetesen dörgő hangjával való szembesüléskor, koncait próbálgatta tépni.

Ezzel az egy cselekedetével adta azt az arcát, ami a liberális politikai elitet jellemzi. Pontosabban a baromarc bunkó, melegházban szocializálódott, fekete testvérű, hátrányos helyzetű önvalóját. Ezt követve a szöveg szakmai síkon való elbírálása helyett elítéli a Székelyföld szellemiségét, mikor is összevetve fullajtárjai a kritikákat vehemens erdélyi gyűlölettel fogalmazzák meg:

Azt hiszem, hogy identitászavarban küzdő karikapucájú barátnőnk, most nagyon túl lőtt a célon. Bevette a liberálisok uborkáját, a jó székely szalonna helyett. Pontosabban vegetáriánust tartva levegetálta magát egy egész életre. Legalábbis, ami a székelyföldet illeti.

És, hogy megsértettem volna az ő személyét? Nem! De akkor is nagyon sajnálom.. És úgy gondolom van még egy pakli kártyám, hogy hazaárulónak, senkiházinak és magyarellenesnek tituláljam a tetűt. Egyébként osztozik véleményemmel az egész Székelyföld. Miért bántja Önt, hogy a versben említett politikusok egyike bora-borai bennszülött vagy csucsk eszkimó illetve az, vagy esetleg rozmár?

A végszó legyen az, hogy akinek nem ige, ne veszi magára. És pont.