Lassan megszoktad a zajt
s ez lett neked a csend,
mely kerekeken és ütemeken
szeli át az aszfalt folyó-érét
s monotonon vezetgeti
panelpatkányos szeretőjét.
S már testi-lelki karambolokra
sem kapod fel monoton fejed,
mert azt hiszed, hogy az angyalok
Isten árnyékában csak neked
szövik a karmazsin takarókat.
S már a szmogvihartól acélos
lélegzeted sem zavar igazán:
ziháló tüdőd be-be süppedése,
s a tenyérbe vértköpő délután.