Mint a rackát rideg-tartásomra
ébresztett rá harmat szítt éjszaka,
ahogyan a fejem lágya benőtt.
Transzcendens érzés a feszület előtt.
Szavak bársonyával kufár, álnok
szabad-rab adó-vevő kalmárok,
a tüdőnkből árulnak levegőt.
Transzcendens érzés e feszület előtt.
S a feszület az maga a világ.
Azon vagyok önmagam keresztje,
saját stigmáim hordozom tovább
nem szólva, mert lenyelnek keresztbe.
És mit ez a világ, lényemre szőtt:
Transzcendens érzés a feszület előtt.