A csendet hallgasd, ne a zajokat.
Repülő álom képe-mása légy
faragj vidámmá lét-unt arcokat
és közülük is új ihletet végy.
A csend szikráján égjen homlokod
de fogadd magadba a dallamot,
mely mint a szer egyszerre felfokoz
és letör benned minden hajlamot.
Hisz önámítás, öncsalás csupán,
a világ ellen főzött hadisarc
s ráébredsz egy tejszínű délután,
hogy ránc-lován űz téged lélek-arc.
Ha a túl-lég kérdi hogyan éltél
és a bensőd múlt percek égetik,
nem él tovább semmi amit véltél:
csak lélekvesztő-helyre kéretik.