Főoldal »

Bencze Attila: Aki önmagába lát

Én ki naivan bársony lettem,
ma félek zápor fellegekben,
itt ahol szálam vihar tépi:
jó volna egyszer hazatérni.

Haza-ülni nagy asztal elé
sűrűn nézni nagyapám felé,
s elmondani, amit nem tudott:
csiszolnak de durva maradok.

Durvaságra hívtak engem el
ide ahol mindenkin a jel:
a teremtés piszkos állapot
s aki tiszta - csak hazudhatott

És az, aki önmagába lát
nem festi aranyra önmagát
mert tudja, hogy tévedéseit
síron túli könyvbe véshetik.
Címkék: , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!