Bencze Attila: Szerelmes vers
Akár gyertya lángja
csillognak szemeid,
paplandombok közt
hol fogom kezeid,
és úgy borulunk
össze csöndesen
mint a tölgyek
Margitszigeten.
Melleid mögött
a szív - a rezzenő -,
percről-percre
dallamokba sző
egy új hitet
egy új akarlak -ot
melytől szebbet
nem akarhatott
egy férfi szív,
mely kéj után kutat,
s megtalálva
minden mély utat
érzi, hogy a
lelke lángban él
a suttogástól
melybe belefér:
az arc, a test,
a hang, a szerelem
tudva azt,
hogy nem szerethetem.
De mellém hintenek
Ámor Angyalok
és úgy szeretlek,
nem hallgathatok.
Címkék:
Bencze Attila versei,
irodalom,
vers
Oszd meg és
csatlakozz facebook oldalunkhoz!