(Az Ő. A.-nak nagy szeretettel)
Isten ujja alatt a sátor vesz köröl
és a csillagok lehajolnak hozzánk
s rádöbbenve, hogy a sok angyal közül
igaz lelkek itt csak magunk volnánk.
Mert minden cselvetés, kínlódás és álca
olyan mint a búza jégverés előtt
- új reménnyel indul el egy szép világba
egy hőségtől alázott délelőtt.
Ilyen ez a világ körülöttünk - „Édes”.
Minden búzaszárban jégeső terem
és lassan a világ össze-dőlni képes
de akkor is – tudom – itt maradsz velem.
Amíg szívedben a vér dúdolja rólam
szenvedélytengered minden áramát
feláldozom magam, mert e rózsa sorsban
beszívhatom még kerted illatát.
Minden pillantásban, bájadban a mosoly
én vagyok, de főként hangom vagy - „Szívem”.
S minden érintésben érzem azt hogy komoly
mondatod volt, hogy itt maradsz velem.
(Ő.A. - Őri Aranka, aki egy éjszakás kalandként fogta fel első együttlétünket, de a közös vonzalom időnként mindig közös ágyba terel, és kiért lehoznék minden csillagot s aki nekem mindennél többet jelent.)