Fekália az állóvízben – avagy az új médiatörvény

Persze mikor az ORTT betiltotta a Dragon Ball-t, már sejtettem, hogy a világban jelenlévő ostobasági állandó energiái mindenhová eljutnak. Még a mi kis medencénkbe is. Azt azonban nem sejtettem, hogy Kína, Németország és a próbálkozó Ausztrália után (ahol a civil érdekeltségű eutanázia fórumokat is letiltották volna) idehaza is megfogan a fejekben az internetes szabályozás gondolata. Az igazi győztes tagadhatatlanul Észak-Korea, hiszen náluk nincs is internet, az a biztos. Most úgy látszik hazánk szakértői, politikusai, és a nyilvánosságot képviselő édesanyák is beszálltak az ostobasági energiák örvényébe, hogy áramoltassák azt szerte mindenütt, mint a térítők a Váci utcában.

Ugye volt az a pillanat, amikor az első ember kiharapott magának egy szeletet a Mindenki Földjéből, körbekerítette, és azt mondta: ez az enyém. Akár előnyünkre volt ez a momentum, akár nem, már egy talpalatnyi föld sincs, ami ne volna valakié. Lakatlan szigetre sem érdemes menekülni, mert hamar szembesülhetünk a ténnyel, hogy kannibál őslakosok közt katonai támaszpontok vannak, ne adj’ isten valamelyik milliárdos sütteti a hasát két playboy-nyuszit ölelgetve. Kellett valami, de rohadtul. Sokat vártunk, ám hála azoknak a csodás embereknek, akik minden erejüket beleölték a földdarabkájuk megtartásába, katonai célokból kinőtt valami, ami aztán tényleg mindenkié. Itt ez az internet dolog, egy alternatív világ, ahol – még a gondolattól is reszketek -, gyakorlatilag korlátlan hely áll rendelkezésre. A kiberbirodalom mindenkié, anélkül, hogy bárkit érdekelne, pontosan ki is az a mindenki. Szabad tartalomgyártás, szabad fikázás, minő mennyei paraméterek!