Thököly Vajk előszava “A közületek való” kötetben

Tisztelt olvasóm, ha ezt a könyvet a kezedbe veszed, akkor legyen ez tükör számodra, tükör a körülötted lévő világról.

A témák, melyeket e versek, gondolatok körül ölelnek, mindenkit érintenek. Ezért is mondom, hogy ím e szavak, „közületek valók”. Hisz mindenki volt szerelmes, mindenki volt bánatos és mindenkinek vannak olyan érzései, emlékei, melyek ha feltörnek a lelkünk legmélyéből, sokszor nem mindennapi képeket festenek meg az életről, mely körül vesz engem és téged, kívülről-belülről. Maga az írás, ha időrendi sorrendbe lenne, akkor egy lassan érlelődő gondolatvilág lenne. Ha a saját véleményem kérdezné valaki e könyvről, akkor azt mondanám, hogy vannak egyszerű hétköznapi versek itt, de vannak olyan versek is, melyekben hatalmas erő, tudat és mondanivaló van, mindenki számára. A kötetet, tíz részre osztottam fel, témák szerint, bár így is nehézséget okozott egy-egy írás bölcsőjét meghatározni. Az első részben, elvontabb gondolatvilág tárul az olvasóm elé.

„Emberi érzések az életről, a halálról, és arról, ami közte van”. Itt az ember olyan jellemein, vagy saját magam jellemein, a születés, a halál közti élet dolgain elmélkedem. A második rész az a „Környezet és a tájleíró költemények” világa. Ebben azokat a pillanatokat, időszakokat írtam le, melyek a mi vidékünkre jellemzők. A Kárpátoktól egészen az Alpok aljáig.

A harmadik részben „A szerelemről és a magányról” szólnak a versek. Emberi érzések, olyan emberi érzések, melyek mindenkiben léteznek és soha, de soha nem fognak eltűnni eme föld színéről.

A negyedik részben „A hazáról és a szabadságról” ostromolnak a gondolatok seregei. Hiszen minden ember szereti a hazáját és büszke a nemzetiségére.

Az ötödik részben már egy kicsit elvontabb témákat feszegetek. Ez a rész „A vallás és a hit sorai”. Itt azokat a gondolatokat vetettem papírra, melyeket a hitem, ember és Isten közötti kapcsolatra alapoztam.

A hatodik rész a „Szójátékok, gyermekversek” már jóval oldottabban szólal meg. Itt könnyen érthető versek, rímek jelennek meg, de vannak szójátékos gondolatok is, melyeken könnyen elbotlik az ember nyelve.

Az hetedik részben „Visszaemlékezések igazakról, álmokról” olyan történeteket írtam le, melyek megtörténtek és valós alapjai vannak. Ezek lehetnek igaz történetek is, de vannak melyek csak álmaiban jelentek meg.

A nyolcadik rész, az a kérdések fejezete. „Válaszokat kutatva, filozofálgatva” arról szól, hogy van sok dolog, amit nem értünk és keressük a választ rá. A vélemény nyilváníts egyik formája, mit vagy elfogadnak mások, vagy nem, de ez is egy vélemény.

A kilencedik részben, már jóval vidámabbak a sorok, „Népiesen szólok”, vagy mondhatnám úgy is, hogy falusi motívumokban beszélek. Az egyszerű falusi népnyelvből és gondolatvilágából merítve az ihletet, születtek meg ezek a versek.

A tízedik és egyben az utolsó részben „Gondolatok, elmélkedések” című fejezetben, már nem verseket olvashatunk. Inkább rövid gondolatokat, véleményemet, különböző témákról, melyek mindenkiben ott feszengnek, még akkor is, ha nem tudatosul bennünk.

Ezért is mondom, hogy ím e szavak, „közületek valók”.