Tallózás az Irodalmi Jelenből

"Az e-bookok jövőjét tekintve egyértelmű volt a konszenzus, hogy idővel kiszorítja majd a papíralapú könyvállományt, abban azonban már eltértek a vélemények, hogy mennyire kell ezt nyugodt szívvel tudomásul venni. A kérdés legpragmatikusabb szemlélője az Osiris Kiadó részéről Gyurgyák János volt, a legóvatosabb megközelítője pedig a Vince Kiadó. Gál Katalin hangsúlyozta, hogy nem szabad felülni teljes egészében a digitalizáció csábításának, mert a mai magyar helyzet e téren elkeserítő eredményeket is produkál. Az, hogy gyakorlatilag mindent azonnal „felhánynak” az internetre, és a legtöbb könyv tartalma átfésületlenül hozzáférhető még a megjelenése előtt, csak növeli a kiadók szakmai tevékenységének fontosságát." - Laik Eszter tudósítása, Szőcs Tekla fotóival.

„Lehetetlen itt felsorolni mind a 67 jóbarátot, aki elküldte a maga történetét vagy verseit Alexander Brody kérésére.

Brody a novelláik vagy verseik elé írt bevezetőben mutatja be és méltatja őket, meséli el pár mondatban az ismeretség eredetét. Szeretem az ebben megcsillanó bensőségesebb személyességet, a finoman kitapogatható különbségeket a komoly tisztelet, a hódolói elfogódottság, az udvarias főhajtás vagy a kacérkodó lovagiasság között.” – Laik Eszter írása

Az Ábel a rengetegben szókapcsolatai, felütései, Hargitája beivódott, és köszönt vissza később Tersánszky Józsi Jenő regényeiből, Nagy István novelláiból, de mondhatom akár Szilágyi Istvánt a Kő hull-lal, Mózes Attila novelláit, vagy a később megismert Bodor Ádámot. Tamási, aki nagymester volt, az Ábellel benyit számomra egy ablakot, és a nyitott ablakon át olyan hegyi levegő nyomul az olvasószobába, amit úgy neveznek mindösszesen, hogy erdélyi irodalom.

„A kultúrának néha szüksége van egy kis mutációra, akár az emberi szem színének, amely néhány tízezer évvel ezelőtt a kutatók szerint valahol a Kaukázus tájékán tengerkékre váltott, és azóta is őrzi ezt a változatosságot a világ jó néhány homo sapiense. Mr. Bikicsunáj is egy ilyen mutáció, amely színesebbé teszi a könnyűzenei életet, mémként terjed felhasználótól felhasználóig, és lassan önálló szubkultúrát teremt. Nem törődik a zsűri döntésével, amely szerint alkalmatlan megasztárnak, nincs is tudatában saját eredetiségének, de mégis valamiért hiteles a nézők szemében.” – Sultanus Beatus tárcája