Ujjaim hegyén ért éppen a vágy,
ahogy átkaroltam csiklód ablakát
és megnyaltam, mint mézes anyagot
a naptól érlelt kövér légyrajok.
Ahogy a törvény írja: köptelek,
majd átnyaltam a nyíló völgy felett
mindent mi adta, azt a harmatot
melytől a kéj a vágyba ordított.
S amikor éppen ránk jött a párzás
beszippantott a cuppanó vágás
és az a mélység bőrömet túrta
rágyűrűzve az érzékeny húsra.
A kanapén hol ért éppen a vágy
a lábaid közt gerjesztve csodát
fokozni vágyón nézted arcomat
s szemedben ott volt minden indulat,
hogy alázni és felkarolni vágysz
egy mély gejzíri aktust és csodát,
melyben a meleg harmat hasadon
úgy spriccel szépé, ahogy akarom.