Ladik Katalin a Törzsasztalnál

Az Újvidéken született, József Attila- és Kassák-díjas költő, színésznő 1992 óta él Budapesten. Az írott költeményekkel párhuzamosan hangkölteményeket és vizuális verseket alkot. Zeneszerző és előadóművész, aki a hetvenes és nyolcvanas években performerként és képzőművészként is bemutatkozott. 1963-tól 1977-ig az Újvidéki Rádió munkatársa, 1977–92 között az Újvidéki Színház színésze volt, játszott filmfőszerepeket is. 1993 és 1994 között az Élet és Irodalom, majd 1994-től 1999-ig a Cigányfúró versrovatának vezetője volt. 1993 és 1998 között a Hangár hang- és színművészeti oktatási központ tanára.

Magyarországon és Jugoszlávián kívül megjelentek versei Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban. A hatvanas években erotikus verseivel tűnt fel, előadóestjein meztelenül is megmutatkozott, ezzel is tagadva a költőiség írott, verbális formájának egyediségét. Gesztusköltészetére Európa-szerte felfigyeltek.

Ladik Katalin azon kevés magyar költők egyike, s köztük is az egyik legrangosabb, aki kitartóan hangsúlyozza, hogy a költői nyelv nem feltétlenül csak írott nyelv lehet – hangban, látványban, mozdulatban, képben is képes hitelesen megszólalni.

Több verseskötete (Ballada az ezüstbicikliről, Elindultak a kis piros bulldózerek, Mesék a hétfejű varrógépről, Ikarosz a metrón, Kiűzetés, A négydimenziós ablak, Fűketrec) mellett Élhetek az arcodon című önéletrajzi regénye kapcsán is beszélget vele Kőrössi P. József.