„Mindent szóra kell bírni, azaz minden ismertetőjegy fölött létre kell hozni a kommentár [szkholion] másodlagos diskurzusát. A tudás sajátja nem a látás, nem a bizonyítás, hanem az interpretáció. Az Írás kommentárja, a Régiek kommentárja, az utazók kommentárjai, a legendák és mesék kommentárja: egyetlenegy ilyen diskurzuson sem kérik számon, hogy interpretálja egy igazság kimondásához való jogát; csupán azt igénylik, hogy beszélni lehessen róla.”
(Michel Foucault)
Hamarosan megjelenik a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karának Szkholion nevű művészeti és szakfolyóirata. A 120 oldalon megjelenő folyóirat éppen most sül ki a nyomdagépek kemencéjében.
A Szkholion legújabb számában Áfra Jánostól olvashatnak előhangot, mellyel máris beléphet a „metaforikus kórterembe” „az imaginárius események küszöbére”, és a lap testén történő első bemetszéssel máris elindulhat az intellektuális eszmecsere a „Színek mitológiájáról”, melyek Potyók Tamás barátom festészetével kapcsolatosan fogalmaz meg gondolatokat, amolyan Bognár Zsófiásan.
A „Mű-tét”-je kerül pellengérre Vass Tibor versein keresztül vagy éppen általa, majd Balázs Zoltán a férfiről ír, akiről szó van házasságban, női gondolatok holdudvarában, majd Dobai Bálint kedves barátom versei csillognak Komlósi Kornélia és Laczkor Gábor versfaragásainak előfutáraként.
Ezt követően Gadóczi Ibolya, Lakó Zsigmond, Juhász Anett, Bátfai Míra, Keczán E. Mariann, Réti Zsófia és Ureczky Eszter tart nagyvizitet, és a legvégén Mezei Sarolta, Liktor Eszter, Öry Katinka, Kovács Gábor és Bereczki Péter Levente boncolgatja az irodalmi boncolgatni-valót a kritika legvérfagyasztóbb boncasztalán.
(A borító teles felbontásban letölthető ha a képre kattintasz)