Rád gondolok, ha zúg az ég azúrja,
rád gondolok, ha néz az égi sáv.
Rád gondolok, ha tőrét szívbe szúrja
a vad szerelmünk őrző földi táj.
Rád gondolok, ha holnap alkonyatkor
zsibbadtan ébred minden végtagom,
és ha szentélyedbe ébredek fel akkor:
- égi csókkal csábítlak angyalom.
Ilyenkor még a fák is vonaglanak,
s árnyékuk, mint a tűlábú pókok
a mennyezetre vibrálón tapadnak
odasúgva neked néhány bókot,
hogy rád gondolok, amikor reád hullnak
reggelente veled megélt csókok.