Főoldal »

Bencze Attila: A leszbikus kedveshez

A kor apránként összeérlel
szájt a szájjal vért a vérrel,
éjszakánként mikor az öreg
vörös arca komoran lövet
némi fényt át a félhomályba,
hol összeérünk szép magányba
s kínoznak lelki szorongások,
hogy a kastély parkjában mások
(másmilyenek és más neműek)
vajon miként is élhetik meg

puha testrészed nyelvhegyen.
Én hogy csináljam, jobb legyen?

Tudod én még nagyon féltelek,
hogy férfi testem már szörnyeteg
s combod is lassacskán elenged:
kohója érzem nem melenget.
Extrém időbe léptél tudom
s percei akár az oltalom
kényeztetnek de vádolnak is
s magamra maradva nézem hamis
kéjelgéseid az idővel
s legfájóbban a másik nővel,

kit gyilkolni is kész vagyok,
mert nem ronthat meg rút halott.
Címkék: , , , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!