Főoldal »

Bencze Attila: Izgágák közt csillapodva

Izgágák közt csillapodva
széppé karcolom időmet
s tudom, hogy az első hozta
második kínt kerítőnek.

De széttépett rongyból lassan
darabok lesznek azt hiszem.
S lesz egy pihe-puha paplan,
ahol a lelkem megpihen.

Eddig csak kényszer álmokat
szabtak, hogy ne érjünk hozzád,
s más szemében e kárhozat
szennyessé tett Magyarország.

Elhitették, hogy már félholt
emberként nyomom a hazám
s miattam roskad az égbolt
s legfőképp és vagyok talány.

Megálmodott világomnak
pillanata bennem égett,
addig is míg királyi had
csatlósai kiheréltek.

És most itt van, itt a tavasz.
Itt az azúr kék remények
és én mint egy boldog kamasz
zöld fű között heverészek.

Narancsot kap ajándékba
felszusszanó drága hölgyem
fejcsóválva, hogy pár kamasz
veri egymást lent a völgyben.

S valahol a patak partján
fát cipel egy vörös ember
ennyi maradt s tudja, hogy tán
megkötik ezért majd egyszer.

Kedvesem csak annyit sugall,
hogy erre ész érv s fedezet
nincs hát mi a narancsunkkal
csak úgy ülünk, mint két gyerek.
Címkék: , , , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!