Finoman: szeretjük egymást,
de durvábban a vágy hevít
s legdurvább, hogy imádni hagyják
ezt a kisemmizett valakit.
Ismételten a szerelem
vadító bája szemeden
téged ad a ragyogásban,
míg érzem, hogy rózsaágyban
forrósodik a szerelmünk
s sikerül egymásra lelnünk,
egy életérzésnyi gesztuspontig
hol testünk egymásra omlik.
Majd rám csobban hullámhajad
s leheleted forrón szalad,
mint tájfun át a mellemen
s tekinteted már szemtelen
kémleli a dombom, völgyem
arra várva megköszönjem
az életérzésnyi gesztuspontot,
s hogy a láva reád omlott.
Finoman: szeretjük egymást,
de durvábban a vágy hevít
s legdurvább, hogy imádni hagyják
ezt a kisemmizett valakit.