Úgy történt, hogy tegnap éjjel
hosszú combú asszony jött
s úgy játszott lantomon kézzel,
hogy a könnyem kiszökött.
Eszeveszett kéjben úsztam
mikor szájba vette ő
furulyám, míg halkan búgtam
- ó te legszebb szerető.
És míg égett sűrű tűzben
a frankómén éjszaka,
éreztem, hogy felhevülten
magába húz kéz s szava.
Bárha mondták nyelvre vétek
venni bársony permetet,
miről költők írtak szépet
s ebből kaptak ihletet.
Hosszú combú asszony itt van
újjal s lanttal éjszaka,
s minden apró dallamokban
felcsendül a kéj szava.
Ha lába épp nyakamba hág
vagy a comb derekamon,
érzem, hogy nem kell más világ,
nem kell ennél több vagyon.