Főoldal »

Koppan a csizma, dobban a föld és
lüktető érben ős magyar érzés

robban. A szélben lobban a szoknya,
szökkenő lánnyal libben a fodra.

Illan a dal, s már pattan a férfi.
Hajlik a padló, dallamuk érti.

Reccsen a háncs és szuette résen,
fújtat a por, föllebben az égen.

Éltet a tánc és csorran az ingen,
férfi verejték, tapsol az Isten.

Vérszínű szempár, villan, és mégis
dobban a csárdás, döbbenek én is.
Címkék: , , ,
Oszd meg és csatlakozz facebook oldalunkhoz!