Szenvedünk e csúszós távolságban
s állhatatos távolsági némaság van
míg távolléted naiv melegsége
beleszülte önmagát a légbe.
Belső világod bámulod csupán
s gyógyszert váltasz rémálmok okán,
varázsreceptet a képmutatás ellen
- s még gyermek sem hazudhatna szebben.
Biztonsággal kendőzted szerelmünk
hol lompos apátiákba hevertünk.
S mint birkanyájat hajtasz hazugsággal
csapkodva a lelkem trükkös válás-ággal
a lakókocsiban hol még előbb szerettünk
s jelzésrovátkáid röpködtek felettünk.
Ott még lőttünk, de most csak te lősz
opcióid fölött már nem vagyok a csősz.
Ebben a játékban két dolgot vesztek el:
Szeretet és illúzió. A többi nem érdekel.
(Fordította: Bencze Attila)