Bencze Attila – A beteg válság

A válság, miként az éhes medve fölfal
bárányt, kinek gyönyörű célja volt,
úgy álmodok én is zöldülő tavasszal,
hol béke réten bundám béke folt.

Túl a kezelésen s kemoterápián
pesszimista versem kényszer szülte.
Létem vásott vértjét élesre csiszolnám,
ha jó volna válságkezelésre.

Mert e beteg gazdasági létben
a diagnózis s szégyen szelleme
ködként száll az agyra, mint szemérem

a szerelmesre, mikor tetszene
a zöldülő rét, de tudja, hogy nem
e pillanat a kéjnek ideje.