Országos Hírajánló: >
Belföld >
Külföld >
Sport >
Gazdaság >
Kultúra >
Nők és Bulvár >
Tv Műsor >
Piactér
Főoldal » vers
Mert emlékeznem kötelesség
Százhatvan esztendeje, ezen a napon végezték ki a kapituláló magyar honvéd hadsereg elfogott tábornokait.
Noha a végső győzelemben elvitathatatlan szerepet vállaló cári csapatok főparancsnoka elérte, hogy a magyar seregek fővezérét, Görgey Artúrt ne állítsák hadbíróság elé, a cár pedig kifejezetten óvta az ifjú s ambiciózus császárt a méltatlan bosszútól, a nemes egyszerűséggel csak hiénának nevezett Haynau táborszernagy kérlelhetetlen volt, s a tizenhárom tábornokot kivégezték. Emlékük él a magyar szívekben, árnyalakjuk ott a magyar panteonban. És ők őriznek minket Wass Albert versével élve:
Noha a végső győzelemben elvitathatatlan szerepet vállaló cári csapatok főparancsnoka elérte, hogy a magyar seregek fővezérét, Görgey Artúrt ne állítsák hadbíróság elé, a cár pedig kifejezetten óvta az ifjú s ambiciózus császárt a méltatlan bosszútól, a nemes egyszerűséggel csak hiénának nevezett Haynau táborszernagy kérlelhetetlen volt, s a tizenhárom tábornokot kivégezték. Emlékük él a magyar szívekben, árnyalakjuk ott a magyar panteonban. És ők őriznek minket Wass Albert versével élve:
"Ha majd feljön a nap, hogy többé nem találtok
azért ne búsuljatok én itt leszek még.
Megtalálhattok majd a lemenő napban
és esti röptében vízimadaraknak,
lappantyú rikoltó, párhívó szavában
s távoli hangjában egy méla bagolynak.
Itt leszek mindég, őrt állva erdők csöndje fölött
s álmotok vigyázva.
Mikor vágytok velem együtt lenni,
csak ki az erdőre menjetek
s álljatok meg valahol útnak oldalában
s figyeljetek.
Puha susogásában a fáknak
engem hallotok majd,
amint kutyáimmal átsétálunk
lepergő évek örök vadászmezőin.
Örvendjetek virágnak, lepkének, madárnak,
egy halvány kis csillagnak az ég peremén
s hagyjátok, hogy az est megannyi árnya
gyengéden magához vonjon kebelén.
Mosolyogjatok csak
és én majd visszamosolygok rátok
az örökkévalóságból."
azért ne búsuljatok én itt leszek még.
Megtalálhattok majd a lemenő napban
és esti röptében vízimadaraknak,
lappantyú rikoltó, párhívó szavában
s távoli hangjában egy méla bagolynak.
Itt leszek mindég, őrt állva erdők csöndje fölött
s álmotok vigyázva.
Mikor vágytok velem együtt lenni,
csak ki az erdőre menjetek
s álljatok meg valahol útnak oldalában
s figyeljetek.
Puha susogásában a fáknak
engem hallotok majd,
amint kutyáimmal átsétálunk
lepergő évek örök vadászmezőin.
Örvendjetek virágnak, lepkének, madárnak,
egy halvány kis csillagnak az ég peremén
s hagyjátok, hogy az est megannyi árnya
gyengéden magához vonjon kebelén.
Mosolyogjatok csak
és én majd visszamosolygok rátok
az örökkévalóságból."
És emlékezek rátok ti méltán dicsőséget érdemelt hősök. Mert tanítotok arra, hogy a hazárt küzdve, soha fel nem adva, meg nem alkuvóként éljük a világunk. Emléketek legyen áldott. Most és mindörökké. Ámen!