Bencze Attila: Betyárdal - szipen, debrecenyiesen

Hol eddig beakasztottam szűrömet,
nem eszek egy sütésből több kenyeret,
mint a madár úgy szállok fel egyedül
az enyim lesz az igazság legbelül.

Nem eszem én magam többet, mireggel
lúra ülök s papzsákomba pizemmel
megfogom a dúrva szövis, bű száját
s elvágtatok azt a betyár világát.

Ha a zsandár in utánam kecmereg,
úgy megütöm, hogy egy hétig hencsereg.
Akar van piz, akar nincs a kocsmára,
szip menyasszony hitele a bor ára.

Hol meresztik szemüket a csillagok
firhe jön egy fikötőért hozám ott,
átkarol mig nizegetjük az eget,
s nóta száll a borból mit ő fizetett.

Reggel nekem sajtot tesz a kenyirhe,
mert nem ért még ilyen erős leginyhe.
Akkor lesz neki rendbe a szinája,
ha ráismer az ő betyár fiára.