Bencze Attila - Tradíciók cáfolata

Tradíciók cáfolata
erjedő hússzagot hagyott,
kultúrházakba bezárva,
ahol az érték már halott.

Iskolát épít tudatlan
globális népösszevonás,
kimenőben van a nemzet:
- megtérése önámítás.

Kozmikussá nőtt ellentét
hit és lélek koncepció:
kályha mellől pattant rímet
álmodik rám egy nebuló.

Válaszként most ellensúlyom,
zsákomba rakom az elé,
aki velem disputált, mert
nem lett a bőröm senkié.

Teaillat nem hullott be
verseimbe mint a hó,
csak a rendet zúztam szét, mi
megalapozott hazug szó.

Felfejlődést kultúrához
követel, ki írni gyenge,
de hogy őt valaki értse
nincs még olyan műtő penge.

Ő teremt most kultúrát ott,
ő szabja meg miként a szó,
kritikusát maga képzi:
- s majd aberál a náció?