Bencze Attila - Közösségek és köztességek népe

Közös vonások vagyunk egy arcon
sokszínű és nyitott köztünk e tér,
szakrális helyünk régen a templom
s oltárán minden téglája kenyér.

S mint írások szöveg-folyamában
erővonalak kereszt-metszete,
gátat húzunk sorba, katonásan,
mintha ez a sors nem is tetszene.

Köztességünk egyszerre összeköt,
mint színházat a pályaudvarok,
a terekkel, hol koldus földre köp:
- úgy keringnek lelkünkbe zavarok.

S rögzíthetetlen jelentéshalmaz
lassan széteső szöveg-egységünk.
Zsákutcába terelt hát a farkas:
- birkanyájak kontextusán élünk.