Bencze Attila - Harmatcseppet szopó fák közt

Harmatcseppet szopó fák közt,
tengve, lengve, elmerengve,
látom lassan már felém jössz
s itt maradsz évezredekre.

Hajad színén ott szitál majd,
világ minden éke, szépe.
S mint kamasz, akit ágya hajt,
mindig akarsz vágyva kéjre.

Magánzárka létet oldva,
bársonypaplan alatt égve,
milliárdos kastélyunkban
- te leszel a belső béke.