V. Alföldi Népzenei Tábor Bárándon

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, Bárándon immáron ötödik alkalommal szervezték meg az Alföldi Népzenei Tábort. A Koroknai Porta környékén lakók kerek egy hétig élvezhették az ablakon beszűrődő lélekemelő népzenei dallamokat. A táborba 30 citerás gyűlt össze, akik az ország különböző pontjairól érkeztek, hogy részesei lehessenek a színvonalas rendezvénynek. Volt aki kerékpárral és volt aki lóháton érkezett a helyszínre.

2009. július 20-27-ig, a Bárándi Citerás Egyesület szervezésének köszönhetően létrejött táborban citera és népi ének oktatása folyt, azzal a céllal, hogy a tábor lakói ne elsősorban kottából, könyvekből, hanem személyes átadással tapasztalják meg a népdalok világát, arra hivatott emberektől, és egymástól tanulhassanak.
A citera, mint azt a városi zenetudósok mindig gondosan kihangsúlyozzák, paraszti, elegánsabb szóval: népi hangszer és kedveskedve hozzáteszik: primitív. A citerások ezzel csak részben értenek egyet: népinek népi, mondják, de hogy "primitív" lenne, az ellen húrszakadtáig tiltakoznak.
A hangszeren való játék nem volt kiváltsága egyik társadalmi rétegnek sem. A citera a házi muzsikálás szerszáma volt hajdanán, amikor a családok együtt zenéltek, énekeltek. Manapság a citera a színpadra került, mert a színpad lett egy olyan tér, ahonnan kapcsolatot lehet teremteni a hallgatósággal.
A citera nem az a hangszer, amit könyvből jó tanulni (egyik se az), de a citerán a kottában leírt hangjegyeket nem pont úgy kell kijátszani, mint ahogy az a kottába le van írva. A legjobb a citerán "érzésből" játszani. A citerajáték tanításának nem alakult ki általánosan elfogadott módszertana. A gyakorlott játékosoktól lesték el a fogásokat, attól függően, hogy a "mester" hajlandó volt-e megmutatni, vagy sem, a többi már az ügyességen és szorgalmon múlott.
A tábor „mestere” és a haladó citerások oktatója Széles András a Magyar Kultúra Lovagja, a Népművészet ifjú mestere, hangszerkészítő, népzenész és zenepedagógus, kivételes tehetségű citeraművész volt.
A haladó csoport szülőföldünk, kis tájegységünk a bihari sárrét népzenei anyagával ismerkedett. Legfőbb forrásunkat Bencze Lászlóné Dr. Mező Judit Bihari gyűjtése szolgáltatta. Az anyag frissességét és aktualitását a nevezett gyűjtemény nemrég megjelent hangzó anyaga tovább gazdagította. A legnagyobb feladat a megtanult dallamok hangszeres megszólaltatása volt. A kimért, nyugodt tempójú előadás a táj jellegzetes ízes beszédével maradandó élményt hagyott a más tájakról érkezett táborlakók repertoárjának bővítéséhez. Legfőbb technikai követelmények: pontos mérőütések, nyújtott és éles ritmusok váltakozása, szigorúan alkalmazva az énekes beszéd ritmusához. A hangszeren a sorzáró díszítmények és csúsztatott sorkötések gyakorlása volt legfőbb cél.
A középhaladó csoportot Széles András szakmai vezetésével Balázs Lilla népzene szakos tanár, a kezdőket Berde Sarolta, a Nyíregyházi Főiskola ének-zene szakos hallgatója segítette. Ők a Bárándi Citerás Egyesület tagjai.
A középhaladó csoport Szabolcs- Szatmár- Bereg népdalaival ismerkedve fejlesztette tovább eddigi ismereteit. Forrása: Dr. Joób Árpád Zörög az akácfa levél… című gyűjteménye, illetve hangzóanyaga. A dallamok énekes változatait előtérbe helyezve, könnyen elsajátították azt az alapot, ami a hangszeres játék legfontosabb követelménye: alkalmazkodó ritmus, különböző tempókban. A hangszerrel való együtt éneklés nem kis figyelmet kíván a citerástól, ezért nagyobb súlyt fektettek az ének és a hangszeres játék gondos, stílusos kidolgozására. Ez az anyag a feszes tempók és variációs képesség, díszítés összhangját követeli meg.
A kezdő csoport tagjai ismerkedve a hangszer adottságaival, lehetőségeivel - figyelembe véve a csoport ismereteit - Bartók Béla Békés megyei gyűjtéséből tanultak népdalokat. Szerelmeseket és párosítókat. Ezek a dallamok élményszerűen megszólaltathatók énekelt és hangszeres változatban is, ezért élővé tehető a népdal akár személyekre aktualizálható mondandója. Az alföld fő népi hangszere a citera, szinte rátermett e dallamok előadására. Legfontosabb cél volt a hangszer technikai lehetőségeinek alaposabb megismertetése, a dallamok alapritmusainak pontos kidolgozott megtanulása, gyakorlása.
- A táborlakók számára felejthetetlen élményt jelentett hogy, minden nap, más alföldi falu idős nótafáival találkozhattak, velük énekelhettek, tanulhattak. Sáránd, Sáp, Nagyrábé, Fülöp, Balmazújváros, Pocsaj ma élő hagyományőrző énekeseit láttuk vendégül egy-egy napra. A közös énektanulást a tábor szakmai vezetője Juhász Erika a Nyíregyházi Főiskola Ének-zene tanszékének adjunktusa vezette. A közös éneklést, ill. daltanulást előzetes „kikérdezés”, gyűjtés előzte meg. Az elhangzó dalokat rögzítettük. A délutáni főfoglalkozások után került sor a közvetlen találkozásra, ami alkalmat adott emlékezetes beszélgetésekre, a dallamokhoz fűződő történetek események felidézésére. Pl. summás, kukás dalok. Az élő, ízes, szép tájjellegű előadásmód pótolhatatlan élményt jelent a hallgatónak. A megtanult dalokat közös énekléssel, pl. Angola Borbála v. Szendre báró balladáját a tábor végére már citera kísérettel is magabiztosan adtuk elő. A daltanulás hagyományosan előénekléssel, illetve diktálással zajlott. Ez felel meg legjobban a dallamdíszítések alkalmazásának és emlékezetbe rögzülésének. „Öregjeink” legjobb példáját mutatták népdaléneklés szikár, letisztult eszközmentes előadásának. Élmény volt a velük eltöltött idő – tájékoztatott Berdéné Katona Mária, a Bárándi Citerás Egyesület egyik prominens személyisége.