Shakespeare és Szőcs Géza a Bárkán

Az első hallásra szokatlan társítás kapcsán felmerülő ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre is választ kaphatnak, akik július 12-én (vasárnap) 20.30 órakor meghallgatják a József Attila-díjas költő és dr. Elek Tibor beszélgetését a Gyulai Várszínház Kamaratermében.
Izgalmas, műfajokon, műnemeken és országhatárokon átívelő estnek ígérkezik.
„Szőcs Géza sokoldalú költői univerzuma szinte kezdettől magában hordozott olyan szemléleti elemeket, alakváltoztató, szerepkereső magatartásokat és konkrét narrációs eljárásokat, prózaverseket, dialogikus szövegformálásokat, amelyek a prózai és drámai műnem felé való nyitottságáról árulkodtak. A pálya alakulástörténetében el is következett előbb a drámaírói hajlam kiteljesedése, a kilencvenes években, majd az elmúlt években már a prózaírói is bizonyította kvalitásait. A „drámás történeteket" összefoglaló a Magyar ember és a zombi (2003) című vaskos gyűjtemény, a Liberté 1956 (2006) című, a Liberté című drámát és hozzákapcsolódó prózai szövegeket tartalmazó könyv és a Limpopó (2007) című regény, miközben szükségszerűen új formai sajátosságokkal gazdagítja az életművet, nemcsak a költői világban már benne rejlő ironikus, komikus, tragikomikus, parodisztikus, groteszk, abszurd és nonszensz esztétikai minőségek fölerősödésére ad lehetőséget, hanem számos korábbi szemléleti, formai és gondolati elem további kibontakoztatására is. Olyanokra gondolok, mint például a magyar és egyetemes kultúrkincs, benne irodalmi hagyományvilág felszabadult és már-már mértéktelen, asszociatív kiaknázása, a vendégszövegek iránti páratlan nyitottság, a nyelvi játékosság, a poétikai összetettség, eklektikusság, sokszólamúság, a filozofikus gazdagság, az egyéni és közösségi identitás kérdéseinek, a nemzeti lét alapkérdéseinek hangsúlyos jelenléte, az emlékezetvesztéssel szemben az emlékeztetés, az értékvesztéssel szemben az értékállítás - a morál, a szeretet és a szabadság, általában az emberi létezés alapkérdéseivel összefüggésben. De nem folytatom, mert nem egy ilyen laudáció feladata az életmű minden részletre kiterjedő jellemzése. Még akkor sem, ha Szőcs Géza kortárs drámairodalmunkban rendhagyó munkássága - benne például a diktatúra utolsó éveire visszatekintő Kisbereki böszörményekkel, a nyelv-és önazonosságvesztés, a kollektív önmegsemmisítés harsány bohózatával, vagy a tíz évvel ezelőtt született, de ma talán még aktuálisabb, Ki cserélte le a népet? ezeréves magyar történelmünkön átívelő tragikomikus jelenetsorával - sem színpadjainktól, sem irodalomtörténészeinktől nem kapta meg eddig a méltó figyelmet."