Ars poeticaSokan sokfélét tanítottak,
Hogyan írjak, költsek jó verseket.
Volt kinek adtam a szavaira,
Mások tanítását megtagadtam.
De most mond meg te, ki olvasod
Ezt a verset, hogy miről írjak én!?
Ha nem arról, ami a szívemet
Nyomja, felvidítja. Hiszen nincs
Háború, járvány, világvége
Amiről írhatnék; így segíts meg
És szólj: Lehetek-e úgy nagy költő,
Hogy magamnak, magamról írok?
Utállak mert…Utállak, mert Szeretsz;
szeretsz, mert ismersz;
ismersz, mert így akartam;
akartam, hogy lássam,
lássam milyen is vagy!
S szereteted hagy
benned mély nyomokat?
Nyomot mely felszakadhat,
s ha felszakad, gondolsz
majd rám, vagy hanyagolsz?
Hanyagolsz! S bűntudatban égve
nézz fel az égre,
s remélem végre elhiszed,
hogy igaz mit szíved;
aki Én vagyok,
igaz mit mondott, s nem hazudok,
ha kinyilatkoztatom,
hogy szívemért, szíved akarom!
Tudom, hogy Szeretsz.
Szeretlek; mert Utálsz!
Arcod apróArcod apró, aranyozott
fürtjeid fonott
tincsei takarják
el előlem: esdeklem
hozzád, hogy hagyj
szerény személyemnek
egyetlen-egy esélyt,
hogy háborítatlanul
csodáljam csillogó
szép szemeid!
Szív Szerelmem!
bizonytalanság borítja
el elmém,
és érdekes érzések
gyötörnek: gyűlnek
szívem szegletében.
Ha hagyom, hiányod
félelmetes fájdalmakat
okoz olykor-olykor.
Küzdenem kell
gyönyörű gyönyörrel;
ellentmondok ellenségnek,
átkozott álarcos
barátnak: bilincsbe
verted, veretted
szegény szívem.
Másképpen mondva
bizarr bilincsem:
a szerelem!!!