Lelkem ég Lelkem ég, tüzes cigarettafény
Élettelen országúton bolyongok
Képtelenségek kegyetlen szigete
Vezet határnélküli végtelen
Utamon. Lelkem parázsként
Hull el a porban, miközben
Cigaretta ég mellettem, fényben
Járva, gondolataim közt álmodva
Táncra perdül a hajnali fény, s
Cigarettát gyújt mellettem a reggeli
Napnak sugara, mely füstöt árrasszt szét
Kényelmetlen országútra, hol
Cigarettacsikkek lobbannak lángra
S vidám dallamok váltanak sivárra
Így bolyongok én lidércekkel teli
Tájban, örökké vadregényes napsugárban.
Tavaszi táj muzsikálTavaszi táj muzsikál
Lágy fuvallat érinti arcomat
Nap süt felhőtlen égi tájon,
Míg én szépségedre vágyom
Zöldellő mező, virágos édenkert
Egy fáról madár énekelt
Hangzik kellemes hangja
Szél repíti új utakra
Új mezőknek, új fáról szól régi dallama
S közben új időknek rezdülését szívem
Mutatja. Lelkem lelkedhez közelít
Kezded a kezembe – ajkaink egymáshoz simulva
Térdepelve, újkor küszöbén állva
Nekünk szól kis madárka dallama
Mosolyvirágja szeretetet szór szét szélben
Örömmel tarkított szerelmünk lüktető legmélyében.
Utcán haladokUtcán haladok
Poros buszmegálló
Oda tartok éppen
Esőben várok,
Könnycseppek
Érintik arcomat,
Hideg szél fúj
Utcán haladok
Poros buszmegálló
Poros busz, és megáll
Őt vártam, rád vártam
Felszállok, repíts el messze
Vagy csak fel a magasokig
Hogy mondhassam én jártam
Világban, nem csak porban s
Esővel tarkított sárban.
Utcákon járok, haladok
Poros az utca, poros kő lakja
Hazátlan országút visz haza
Este van, hideg a szellő, és
Utcán haladok, porban megyek
Hazaérek, rád gondolok és pihenek.