Szép vagySzép vagy te lány, szép nagyon!
harmatos báj ragyog az arcodon,
valami elragadó tündériség,
árad belőled szerte szét.
merengő édes ez a pillanat,
s e varázs ontja a sugarat,
mely a bűvöletbe ragyog,
mint égen a csillagok.
Oly szép vagy, alkony gyönyöre,
hogy a szívem megrészegül tőle.
rózsás ajkadból úgy fakad a szó,
mint a pacsirtadal, mely mámorító.
Csillag vagy! s Isteni fényjel!
Tündéri ragyogás, hév szerelemmel,
Fény vagy, s táncolsz meztelenül,
s izzol bennem szüntelenül.
ErdélyhezSajgó szívünknek te drága pitvara,
Magyar gyökereknek megbúvó ága,
vérünkből nemesülsz, mint patakcsobogás,
lelkünk által kötődsz, mint fenyves susogás.
Ó te meggyötört véráztatott föld,
te sajgó balladák ős hazája,
megkövet a sors, s oszt igazságot,
s az Úr által kapsz bűnbocsánatot.
S végre újra szabad lehetsz,
szeretetben, s békében élhetsz,
nem lesz határ nem lesz béklyó,
s nem lesz több bosszúálló.
S újra kivirulhatsz, mint a virág,
érezheted a föld leheletének illatát,
mesél majd az erdő, a szűzies csend,
büszke sasok szállnak a hegyek felett.
Szabadság mámorától dalra fakadva,
felcsendül ajkakon egy új szimfónia,
új elmékben születik az igaz törvény,
s az Úr mutatja, merre visz az ösvény.
Tarka hegyeiden pompáznak a havasok,
tested ereiben összefutnak a patakok,
lágy csobogásának édes muzsikája,
paradicsomi mámort varázsol e tájra.
Erdély te tavasznak hajnala,
Magyarnak büszke bástyája,
ápold, s óvd őseid kincseit,
s meglásd: az Úr megsegít.
Úgy szeretlekÚgy szeretlek én tégedet,
mint napot a hajnal,
mint a hajnali szürkület
a tündöklő kék eget.
Mint virág a harmatot,
mint dalos pacsirta,
a tavaszi felkelő napot.
Úgy szeretlek én tégedet,
mint csillagok az eget,
mint hold a csillagokat,
mely meg világítja a földet.
Mint szív a szerelmet,
mint remény a vágyat,
mely kínozza a lelkemet,
mert szeretlek tégedet.