TélA tél leghidegebb évszakunk,
De ekkor is van néhány jó napunk,
Ilyenkor a téli sportoknak hódolunk,
A szikrázó havon szánunkkal vidáman siklunk.
De korcsolyázhatunk a befagyott tavon,
Vagy síelhetünk a közeli dombokon,
azonban legfontosabb az, hogy az arcunk ragyog,
de nem csak a csípős téli fagytól.
Érezzünk ott is mindig a lelkünkben,
Az egymás iránti szeretetünket,
Mellyel körülöleljük családunkkal,
A napról-napra terített asztalunkat.
Ahogyan a napfény szikrázik a havon,
S világít mindig szépen, csillogón,
Ne múljon soha el úgy a napforduló,
Hogy ne segítsünk minden rászorulón.
TavaszLangyos szellő simogat,
Köszönti az első napsugarat .
Itt a csodálatos tavasz,
A megújulás évszaka.
Vidáman köszönti a nap sugara,
A messziről visszatérő madarakat,
Kicsi sün pihenten rájuk hunyorgat
S már sebesen bújja is az avart.
Őzike sete-sután botladozik,
Napsugaraktól még óvakodik.
Hosszú tél után a jó idő,
Fiatal őznek még ez meglepő .
A madarak vidáman csicseregnek ,
A tavasz érkeztéről énekelnek .
A fák frissen, üdén rügyeznek ,
Hogy majd nyáron teremjenek .
A virágok pompásan tarkállanak ,
Mindenhol a fű közt ott virítanak .
A pillangók vidáman ide-oda szállnak ,
Mindenhol csak vidámságot látnak .
Újjáéled ilyenkor az erdő ,mező,
Indul egy újabb reményteli esztendő .
Mementóra...Újra itt van a március vége,
egy gyászos napnak az emléke.
64 éve ekkor véget ért több élet,
kik számunkra ma már csak példaképek.
Emléküket nevük mindmáig fémjelzi,
melyeket itt ez az emléktábla örökre őriz.
Ők igazi, méltó hősei voltak,
Ennek a csendes kis falunak.
Nem ijedtek meg a harctól,
sem a szörnyű megtorlástól.
Bátran elviselték a kemény szenvedéseket,
feláldozták még a legdrágábbat is, az életüket.
Most is mint minden évben kétszer,
halottak napján és március végében,
itt vannak velünk az ő családtagjaik,
kik újból elhozták az emlékezés virágait.
Volt aki még kisgyermek volt akkor,
ama szörnyű, rettenetes napon,
amikor szerettét megkínozták,
majd megölték a szeme láttán.
Ma itt mindnyájan rájuk emlékezünk,
előttük mindig mélyen tisztelgünk.
Mert nekik egyenes maradt a gerincük,
elveikért feladták mindenük, az életük.
szüksége lenne ma is a világnak sok ilyen emberre,
akikre minden ember őszintén felnézhetne,
mint követendő erkölcsi példaképekre,
már itt a földi munkájuk során, az életükben.
Most végül emlékezve az elhúnyt hőseinkre,
mondjuk el mindnyájan egy fohászt csendben.
Majd helyezzük el az emlékezés virágait,
most , mint minden évben két alkalommal itt.
Kérjük , hogy adasson meg a sorstól minekünk,
hogy itt még sokszor együtt emlékezhessünk.
Hőseink példáját soha ne feledjük,
családjaikkal még sokszor együtt lehessünk.