Anya lettemFejemről a mennyasszonyi fátylat
Mátrának zúgó fenyvesei magukkal
vitték, Bükknek szelíd fáival, erejüket
összemérték, hegyeken a szerelem átemelt,
Tarna patak elém szaladt, szenvedély,
féltékenység, egymásba mart, s minden
ágyon bosszút álltunk, megkívánás íjjá
feszíti testünk, Ámor nyilától tenger mélyre
merültünk, levegőnk elfogy, dagály a felszínre
dob, észre sem vettük a megáradt patak
a kukoricást elmosta kert alatt, hátam
mögött összehajolva susognak a cserjék,
szemérmesen kezem, magam elé teszem, mit
néznek rajtam, ők is tudják a titkot: anya lettem.
Az újév küszöbén köröskörül szürke az égbolt, anyám fején
szorosan csavart varkocs, decembernek
elvásott a foga, csikorgását nem hallatja,
se hó, se hideg, csak kertek fűszálait ijesztgeti
dérrel, a fák kopaszon állnak, rájuk varjak
szállnak, feketében öltözött boszorkányok,
kárognak, idő szitáján egyre nagyabbak a körök,
napok szaporábban peregnek, minek számolni
az éveket, utam elejét is, csak képekben nézem,
fekete-fehér, néhány színes kocka, mellettem jár
a lelket nyomorító félelem, mikor csapódott
hozzám, nem emlékszem, nekem nem barátom,
szabadulnék tőle, markába tartja grabancom,
újév küszöbén fogadalmat tettem, Isten segítségével
leszámolok vele, jövőbe nem látok, ha, várnak még
rám jó pillanatok, nem akarom elengedni, félelem
nélkül szeretném megélni, nem vágyom kincsekre,
se pénzre, vágyom szeretetet adni, szeretetet kapni.
Alkonyat szeretem nézni az alkonyati eget, midőn a
nap útja végén megpihen, incselkedik
felhőkkel a szellő, kezdetét veszi az
égi színpadon a bemutató, lég a legnagyabb
felhőt a nap elő tolja, narancs és vörös
egy mással szorosan összesimulnak, szél
sóhaj egyet, felleget szanaszét szórja, lágyan
hullámzó kékpaplan, a szunyókáló napot
betakarja, a kukucskáló vézna sugár olyan,
mint a halványsárga nárcisz, alatta cakkos aljú
fehér párna, nap már alszik rajta, gomolyog
még néhány rózsaszirom, egyiknek szélén angyal
ül, látványt megtapsolja, szereplőket elcsitítja, s
ólomszínű égbolttal lassan rám szelídül az este