A költészet hat-almaEgyet adunk gyermekkorunkban,
Egyet lázadóként,
Egyet bölcselkedve,
Egyet múzsánk keblére,
Egyet az útra lépve,
És egyet a végére érve
-Mi marad meg belőle?…
A könnyHullnak könnyeink,
Könnyű hulláink,
Úsznak könnyedén,
A könnyek tengerén
Hullnak könnyeink,
Könnyű hullámsír,
Betakar és kél,
Sír az őszi szél
Hullnak könnyeink,
Könnyű hulláink,
Úsznak az élet
S a szél tengerén
Hullnak könnyeink,
Könnyelmű életünk,
Nem száll a sírba,
De sír az őszi szél;
…és hullnak könnyeink
Hajnali HoldHajnali fák rácsa mögé
Zárva a telihold,
Kék-rózsaszín fátyol alatt,
Alszik minden halott
Arany-narancs keletről jön,
Öreg nyárfák fáznak,
Amikor az ezüst-ködön,
Táncolnak az árnyak
Téli hajnal fagyj meg bennünk,
Múljanak az átkok;
Olvadjon fel az életünk,
Ébredjetek álmok!
Színes fények énekelnek
Lelkedben, ha óvod,
Jégvirágos birtokodon,
A kristály-koboldot
Hajnali fák rácsa mögül,
A telihold ránk ragyog,
Feloldódik az életünk,
Ébrednek az álmok!