Kurilla Tünde versei

1988. október 25-én született. Jelenleg Budapesten él. Nem az a jó megfogalmazás, hogy a főszereplő mindig túléli, hanem az, hogy azért lett főszereplő, mert ő az, aki túléli. Igen, persze. Szeretem a sört, a jó filmeket. Szeretem ha adhatok. A walt disney meséket, a világ egzotikus pontjait, meg téged. A verseket, a bolyongást, Almost, Január 2-át, a bárányfelhőket, a közös hullámhosszt, a csillagokat, a Benelux államokat. Azokat a napokat, mikor vakon hittük, hogy mi nem játszunk egymással. Szeretek zongorázni, a gitáromat. Azt, mikor a meló utáni cigi mindennél jobban esik. A csoki-fagyit, reykjavik vonzerejét, a húgomat. A lustulást, a zene örömét, a palacsintát, az esős időben megmentett csigákat, a varázslatot, a sziget fesztivált, Brüsszelt. A sütést-főzést, Madridot, a couchsurfinget, hogy újra bemutathatom furcsaságaimat, a hajnali kávét, a hitet, és azt, hogy van ember, akire mindig számíthatok.

Örökké

Mikor a gyenge és az ellenállás összeáll
Hiába hajítod felém a csillagtükröket
Hiába rejt gondolatokat remegő szád
S hiába mesélem el, hogy tejfehér minden.
Csupán egy vágy ízű orosz rulettre vágyom
Hogy ha megnyaltad a pisztoly csövét
Simogasd meg vele szeszélyes homlokom
S keverjük meg az öröklét levesét.

Megszokás

Két apró kecske felnéz.
Te jó ég Herold!
S majszolja tovább a mesét.
A másik meghúzza a bort.
Volt, persze, szerettél.
Elhagyni nem mersz, bolond.
S körbe-körbe rágcsálják,
a nem létező harmatot.

Sáfrány ízű…

Sáfrány ízű a tegnap.
Spirál márvány.
Már nem tapintható
az a gyöngyöző angyal:
Szivárvány
remeg s az ég utolsó
cseppjeibe kapaszkodva
selyemlelkű búvárjait
a tudás mocsarába taszítja.

Reményt kovácsol
a mítoszok Istene.
Csupán ernyedt könnyedség
és való bukfenceknek bókol,
vezekel
s Igazgyöngyé válék…
Eme egység pedig
kitárva karjait:
Ölére igazítja az új civilizáció magvait.