A valóság tükreA valóság tükrébe tekintve,
csontváz burkolatom mögött megbúvó
halvány lelkembe tekintek:
Indián dobszóló harsog,
őseim múltját látom.
Szárnyaszegett fiatalok
az égre tekintve
siratnak egy jobb tegnapot…
Könnycsepp ráncos arcodonKönnycsepp vagyok ráncos arcodon,
S bár nem ringattak bölcsőben,
S nem koporsó lesz végső nyughelyem,
Rám mégis emlékezni fogsz.
Emlékszel majd miként születtem,
s hogyan simult arcodhoz hűsítő testem.
Szemeddel látok, szíveddel érzek,
S tudok rólad mindent, mit csak tudni lehet.
Ha szükséged van rám, megszületek,
S ha kell meg is halok érted.
Hisz én vagyok az egyetlen:
A könnycsepp ráncos arcodon…
Néma sikoly a világ csendjébenSzörnyű, ármánykodással teli,
mocsokban hentergő emberképződmények.
Dühöngő, szemhéj nélküli, vérengző fenevadak.
Vágott nyelvű, kipeckelt szájú, igazmondó
hazugság-gyárosok bódítják a megkötözve született,
fogyasztókká nevelt, korlátok közé szorított,
életüket halk szunnyadásban leélő birkafajzatokat.
S ezt a hangtalanra hangolt nyomor-csendet
csupán maroknyi, korlátokat felőrlő,
tudatára ébredt embercsoport
néma sikolya töri meg néha…