Kiáltás - Harmadik Évezred Sorozat

Drága Gyermekeim! Kedves Ida, Máté, Kata!
Drága Unokáim! Kedves Bálint, Csanád és majdan megszületendõ Utódaim!
Büszke vagyok, mert magyarnak születtem. Magyarnak lenni jó. S a magyar hazát szeretni tudni leírhatatlan, fennkölt érzés.
A honszeretet, mint minden szeretet a legbensõségesebb érzések egyike, talán a gyermeki vagy anyai szeretethez, illetve a szerelemhez hasonlítható. Sõt, még szubjektívebb is – mert míg azok „tárgyai” kézzelfoghatóak, hús-vér személyek, addig a honszereteté – vagyis maga a haza – a lelkünkben lakozik.
S ha sokunk, nagyon sokunk lelkének ama szeglete, amelyet a Teremtõ a honszerelemnek rendelt, nem üres, akkor létezik a haza, s ahol a haza van, ott a nemzet. S ha ne adj’ Isten e szeglet kiüresedne a lelkünkben, megszûnne az összetartó erõnk, mely a mai napig a történelem viharain át megtartott bennünket – elvesznénk mindahányan, feloldódnánk a népek kárpáti kohójában.
Szándékom szerint e levél – melyet örökségül szánok Nektek – éppen ezekrõl az érzésekrõl, élményekrõl s azokról a hagyományokról szól, melyeket magam is a szüleimtõl, nagyszüleimtõl kaptam örökségül.
Szeretném, ha Ti is átérezhetnétek azt a pontosan meg nem fogalmazható, fenséges, de mégis egyszerû, önzetlen érzést, ami a haza feltétel nélküli szeretetére, imádatára, a magyar nemzethez való tartozás mindennapi és magasztos megélésére tesz képessé bennünket.
De mi is valójában a nemzet, a haza, a hazaszeretet?

MÉSZÁROS LÁSZLÓ (1952)
Kecskeméti polgári, református, értelmiségi családból származik. Eredetileg mûszaki végzettségû, rendszerszervezõ. Az aktív vidéki rendszerváltó értelmiségiek egyike. A Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület egyik alapítója, a megalakulása óta alelnökfõtitkára, valamint több más társadalmi szervezet alapítója, szervezõje, tisztségviselõje. Lap- és könyvkiadó igazgató.