1989. november 22-én születtem Beregszászon. Miskolcon a Diósgyőri Gimnázium humán tagozatos diákjaként ballagtam 2008-ban. Jelenleg a Debreceni Egyetem vegyészmérnöki szakos hallgatója vagyok. Az irodalmi érdeklődésemet Nagy Miklós gimnáziumi tanáromnak köszönhetem, aki bölcselkedő óráival megnyitott előttem egy transzcendens világot, melyben kedvem szerint bolyonghatok, szédeleghetek. Példaképeim a Nyugat alkotói, kiknek szellemi gyümölcsében lelem fejlődésem lehetőségeit. Hazánk irodalmi köreit aligha látogatom, számomra elég egy kötet fellapozása,és máris a mesterek bűvös alkotói körében érzem magam.
Függőkertek mélyén Hajnali kárhozatként élem meg a nélküled
Elmúló szerelmes perceket.
Reszketek!
Nincs többé iramló mulandóság,csakis
Örökkévalóság csókjaid özönében,
Szemirámisz kertjének zöldellő éjcsendjében...
Elnyel szempárod zafír kéksége,
Aranyszínű hajfürtjeid glóriájának csalogató fénye.
A kert ölelkező árnyunk alatt kivirágzik,
S az égbe emelkedő csillagtölcséres virágok zengik
a Nagy Végtelennek- ,,Boldogság!"
LátomásUnikornisok hátán,
s vad griffek szárnyán
vágtatok tünemény kedvesem karjaiba.
A vad Uránosz átkos bíbor fellegei
a földhöz csapják parányi díszpáncélos testem,
aranygriffem tetemén haldoklom...
Hallom a lebegő,s kartyú lépteket.
Csend és tündéri morajlás...
Talán eljött értem a Végzet!
A látvány megigézett
Karjaiban voltam,dédelgetett...
Ambróziát csepegtetett mély sebeimre...
Életet ittam!
HoldvilágA magány árnyéka vetül a lenti világra,
az éltető fák lombjára,
ablakom horizontjára.
Egy kőtömegbe zárva
reménytelen jajkiáltás száguld a Semmiségbe.
Kihalt minden ...
Nincs többé virágének,bódító illatfelhő,tündéri érintetlen Kék Szemek....
Én már csak reménykedek!
Dermesztő,rémekkel teli utolsó téli éjszakák fenyegetik az Újjászületést...
a mi éltető,s élénk Tavaszunkat,a virágos hajú Hölgyet.
Lelkem harcba száll ellenük
s a forró Szerelem lángoló csóvái megperzselik az erőtlen árnyakat,
kik pehely testekként a mélybe zuhannak,
és a dühtől megpuffadnak.
Hallom a távoli zongoraszót,nagy útnak indulok feléje.
Csalogatnak a dallamok Kedvesem ablaka alá...
Látom őt,
Arany ujjacskái a Boldogságot játsszák.
Szememből jeges könnygyöngyök esnek a magányba.
Még nem vett észre.
Nem láthat...