1978-ban született. Óvodapedagógusként, majd teológus-hittanárként diplomázott, a BCE Századvég Politikai Iskolában politikai szakértőként, a Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett. Jelenleg PhD hallgató a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén. 2004-ben, Csíkszeredában Bálint András publicisztikai díjjal jutalmazták. 2006-ban Móricz-, 2007-ben Szilágy Domokos-ösztöndíjas. 2000-től jelennek meg szépírásai (Bárka, Hitel, Magyar Napló, Napút, Szépirodalmi Figyelő, Új Ember, Moldvai Magyarság, Székelyföld). 2006-tól a csíkszeredai Moldvai Magyarság c. folyóirat budapesti szerkesztője. Tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek. Hamarosan egy élettörténeti beszámolót olvashatnak, a költőnő hányattatott sorsáról.
A feladó
Kit, miért ölnek meg
Nem veszi számba már az ember.
A postás mindennap bedob
Egy fekete lapot: meghalt a névtelen.
Temetőt rak bennem a lét.
Jelentésem sajtó alatt... Minek is hittem
A nagy számokba, mikor a
Húsz az édesebb, a finomabb falat? Elhagynám
Egyszer, ha lehetne, a láda kulcsát valahol,
Találjon végre öngödrére
A feladó nagyúr!
Csángó karácsony
a tél lúgozott madarai közt
ólálkodó holló
szeme vörös, éhes karma
nem ízlik már a hulla szó
valami napégette rozsdafolton
töpreng hosszason, merengve:
vajon ki pusztul előbb el:
a maradás? Emlékezete?
krákog, forrnak belei
a hó verne bár belé!
le-föl járó angyalsereg
szeme bár nyílna ki!