Pomázon láttam meg a napvilágot, de már több mint 10 éve Kesztölcön élek. Két lányom van.
Korábban az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója mellett dolgoztam 10 évig, majd ugyanennyi időt eltöltöttem a Pázmány Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Főként rendezvények szervezésével, marketinggel és idegenvezetéssel foglalkoztam ott. Ez év januárjától a banki szférában dolgozom, ügyfélszolgálati munkatársként. Szabadidőmben lányaimmal, unokámmal vagyok. Verseket, novellákat írok, mandalákat szerkesztek, kertészkedem stb.
Tavaszi szonett
Még ködpászmák alatt vacog a tél,
napot áhító rügyek szenderegnek,
sok száraz rög zord aszályról regél,
de dús tavaszról álmodnak a kertek.
Megnyíló kékség hajol majd fölénk,
aranyló fényben fürdenek a lankák,
játékos széltől bólint a zöld, és
rózsásan kacagnak a víg barackfák.
Langyos esőben mossák arcukat
s nyújtóznak a fű közt apró virágok,
hol léptünk könnyű, s meghitt hangulat
ringat tavaszba szívet és világot.
Lelkekben nyíló érzés bontja szirmát,
zengve a vágy és szerelem hatalmát
Megtaláltalak
Valami éled itt, legbelül.
Lelkemben mámorba szenderül
tavaszló virága a létnek,
színek és illatok zenélnek;
ím, megtaláltalak.
Álmokon áttör a szenvedély.
Tested testemhez csapongva ér,
s ölelések tüze, ha ébred,
ölem csóklángot gyújt ma néked,
mert megtaláltalak.
Úgy hömpölyög most büszke árja
áradón, medrét nem találva
a vadóc beteljesülésnek,
mint megáldott, himnikus ének.
Lám, megtaláltalak!
Egyre feléd…
Fordul a föld, lásd, múlik a nap…
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csend muzsikál és vágy dala pendül.
Nyugtalan lábam, jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.
Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.
Közelebb jutok, egyre feléd
sietek, míg végre hozzád érek.