Gallai Krisztián 1982. november 12-én született. Jelenleg Budapesten él. Általános iskoláját a Kavicsozközi míg a középiskolát a Kvassay Jenő Műszaki Középiskolában végezte. Önmagáról a következőket vallja: „Mert van, mi szól, ha életed nehéz, mindig van egy hű barát, mindig szól hozzád, mindig tiéd a mindennek tetsző végzeted, a könnycsepp arcodon is simogat, karodból karjába fordulva hallhatod, s így mondhatsz nemet, ha képtelen képek özönlenek, mikor azt úgy nem szereted.”
VágyElme és hangzavar,
Tudakol lebegő értelem után,
S néma itt a köz,
De beszél a csend,
Suttog a szalmaszál,
Figyel a sötét,
Téged keres,
Egy elméből szőtt virágszál,
Mire álma sóhajt,
S elmerengőn fújja ki vágya: levegőt...
Én az ész, én a varázsKerek egész, vagy törékeny fél,
Álmodó képzelet, vagy agyszülemény?
Borzadj, s félj, távoli hangzavar,
Készülj, s élj, szenvtelen szeszély;
Hol találkozunk majd? Én a varázs,
Én az ész, bűzlik a fogalom,
Torkomban hallatlan érverés,
Pulzus, impulzus, késztetés.
Az ernyedő rossz vonzatábanEszeveszett szörnyeimen át,
Tomboló tűz szikráit lopva,
Elmerengve újra, életet lehel,
S úgy belém, a halál képeit ostorozza;
De csak a gyász, vagy rögtön félelem?
Félelemmel telít a fény, s gyászt szül;
Gyászt szül a meghalni vágyó biztos,
A jót rettegő rejtek én...