Biky Gabriella versei (Véna Antológia 2009 - Irodalmi pályázat)

1989. december 17-én született. Jelenleg a Magyarországi Csornán él. Önmagáról annyit árult el, hogy csak egy átlagos ember, egy pici lény a Főld kicsi peremén. De a szemtelen napsugár mégis betör, s ragyogva űzne el mí lelkem gyötröm, s ha akarom, ha nem, újra élek, s talán a remény sem veszett még el. De ugyanakkor sokoldaluan fejlett személyiség is, mert szabadidejében néptáncol és zenél, ahogy ironikusan megfogalmazta, amíg még tűrik. A Péterfalvi Kölcsey Ferenc Általános iskollából a Richter János Zenemüvészeti Szakközépiskolába felvételizett, ahol jelenleg is koptatja a padokat.

Te nép!

Te nép! Te Isten verte, kitaszított nép!
Halld hát most szavam!
Kegyes volt az ég, hogy ily sorsközt meghagyta nemzetem.
Vagy talán így bosszulta meg tékozló életem?
Kérdem hát, hol az igazság?
Hol rejtezik ez a tékozló világ?
Siratók és magyar mentalitás.
Mind csak következmény, vagy valami más?
Ordítanak a sírok, temetők!
Petőfi, Arany, Radnóti mind-mind költők!
E nemzet fiai!
Kik halottak, mint a világ bátrai.
S József Atilla!
Mond! Hol vagy Isten ostora?!
Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi?
Mind a föld alatt rohad, mint a többi!
Hazánk nagy fiai, mind elpusztultak..
S a nemzet.. lám.. Nem is sirat!
Elmúlnak az évek, s porba veszik nevetek..
Babits, Karinthy, Gárdonyi!
Istenem! Valaki!
De hiába ordítozom a holtak földjén..
Nem válaszol senki sem..
Maradnak hát vigaszul a könyvek
Régi papíron, poros érzelmek…

Vihar

Vihar tombol! Átkozott vihar!
Mennydörög, s porzik, mint sziklafal!
De nem odakint tépdesi a fákat.
Idebent marcangolja szét a vágyat!
Belül tör össze mindent,
Mit a társadalom, a környezet épített!
Minden kapaszkodót, s álmot..
Eltipor minden virágot…
S megmaradok én.. a senki..
Ki a világon egyedül akart élni…

Bár sohasem mondtam..

Bár soha sem mondtam: Sajnálom!
Bántó tetteimet folyamatosan megbánom.
Bár soha sem mondtam: Kérlek.
Ezernyi reggel szóltam hozzád, s szászsor kérleltelek..
Bár sohasem mondtam: Fontos vagy…
Te voltál az, aki még ma is mindennél fontosabb vagy.
Bár sohasem mondtam: Féltelek.
Féltettelek.. Tűztől, víztől, s jómagamtól Tégedet!
Bár sohasem mondtam: Végy már észre!
Ezért imádkoztam esténként egyre csak egyre..
Bár soha sem mondtam ki. Szeretlek…
Szerettelek, s nem is akárhogyan Téged.