Bencze Attila - Szabadság, egyenlőség, testvériség

1848 számomra nem más mint az öröm és a gyász ünnepe egyben. Erdélyi, Székelybágyi emberként büszkén emelem fel a fejem és nézek szembe azokkal az emberekkel, akik az 1848-ban megfogalmazott 12 pontot próbálják visszafolyatni, a mai napig. Büszkén nézek ezeknek az embereknek a szemébe, hiszen 1848-hoz kapcsolódóan kijelenthetem, hogy egy olyan ember, aki követelte és életét adta a közös teherviselésért. Büszke lehetek egy felmenőmre. Büszke lehetek Török Jánosra.
És büszke vagyok, akkor, amikor a begyepesedett magyar társadalom – tisztelet a kivételnek – románnak nevez és megkérdőjelezi azt a tényt, hogy egyáltalán magyar családban, magyar faluban, magyar megyében nőttem föl. De büszke vagyok mert százszor, sőt ezerszer vagyok, annyira magyar, mint a fent említett konzum idióták. És büszke vagyok magyarságomra, mert az én ükapám ükapjának az ükapja, sőt az ő ükapjának az ükapja is magyar volt.
Ezeknek tudatában úgy gondolom, hogy méltán feddhetem meg a jelenlegi magyar politikumot. Az 1848-as 12 pont kapcsán hívnám fel figyelmüket arra, hogy az, amit 1848-ban őseink kiharcoltak, mára a politikusaink tönkretették.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát – a sajtószabadság fogalma napjainkban egyáltalán nem létezik, hiszen a különböző politikai körök mögött álló sajtóorgánumok számára, nem a magyar nemzet, nem a magyar társadalom problémája a kérdés, hanem sokkal inkább a párt gazdasági és politikai érdekei.
2. Felelős minisztériumot Budán és Pesten – úgy gondolom, hogy mindannyiuk véleményét osztom, amikor azt mondom, hogy ez jelenleg egyáltalán nem létezik. Azt tapasztalhatjuk, hogy felelőtlen politikusaink számára nem a nemzetért való cselekvés az érdem, hanem sokkal inkább a hazugság, az erkölcstelenség, a gerinctelenség, a lopás, a társadalom kiszipolyozása, az emberi erkölcs és hit sárba tiprása valamint az önmaguk jóléti tőkéjének gyarapítása.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten – a felelős minisztérium hiányában nem létezhet évenkénti országgyűlés, mivel parlamenti képviselőink csak és kizárólag, a saját maguk hasznát lesve a politikai pártok és programok mellett állnak. Őket nem érdekli a magyar nemzet, a magyar ember problémája.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben – ha a jelenkori törvényeket figyelembe vesszük, azt kell tapasztalnunk, hogy a törvény a bűnözők pártján áll. Olyan törvények fertőzik a magyar állam alkotmányát, amik a gyilkosokat, a tolvajokat, a hazaárulókat, a nemi erőszakot elkövetőket, a ferde hajlamúakat, idegen országok polgárait illetve a munkakerülő csürhét védik. A becsületes, dolgozó, erkölcsös és hívő emberre nem vonatkoznak paragrafusok.
5. Nemzeti őrsereg – Európai Uniós csatlakozásunk után, megszüntették a magyar katonaságot, a magyar állam védelmi rendszerét. Helyét átvették a szabadkőműves társadalmak rendfenntartó rohamosztagosai. Így teljes mértékben védtelenek lettünk. Aki pedig azzal próbálkozik, hogy megteremtsen egy magyar őrsereget, azt tömeggyilkosnak kiáltják ki. És amikor rájönnek arra, hogy mekkora népszerűségnek örvend az a bizonyos őrsereg, befeketítik az alapítótagokat. És a magyar ember ezt is beveszi.
6. Közös teherviselést – ez a fogalom, sajnálatos módon még az újkori értelmezőszótárba kis betűkkel lett írva. Egy olyan dologról van szó, amit az utóbbi évtizedben még a családon belül sem érvényesítünk. Akkor mit várhatunk a kívülállóktól?
7. Úrbéli viszonyok megszüntetése – ha a jelenlegi gazdasági helyzetet és a politikát egy párhuzamos síkra tereljük rádöbbenünk, hogy a politikum mögött ott állnak, azok a szabadkőműves multik Urai, akik a világ dolgai és a mi pénzünket igazgatják.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján – a jogi rendszer, az egyenlőség eddig felvázolt fogalmát figyelembe véve azt hiszem, hogy ehhez a kijelentéshez már nem kell kommentár. A korrupció burjánzik, mint egy rákos sejtdaganat. Magyarországon a vezető emberek 90 százaléka korrupt utakon intézi sorsát.
9. Nemzeti Bank – a fogalom létezik, csak éppen nincs kitöltve tartalommal, hiszen a Nemzeti Bank annyira eladósodott, hogy vagyonának több mint 500 %-a a szabadkőműves bankárok kezébe van. Az érthetetlen 500 % azok számára a legérthetőbb, akik banki hitelhez folyamodtak és havonta fizetik a kamatot.
10. A Katonaság esküdjön meg az alkotmányra. Magyar katonáinkat ne vigyék el külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk – Mivel nincs katonaságunk és magyar Alkotmányunk úgy nincs ki és nincs mire esküt tegyen. Abban viszont látok relevanciát, hogy a külföldi katonákat ideje lenne visszaküldeni oda, ahonnan jöttek, mivel jelenlétük veszélyt jelent az ország stabilitására.
11. A politikai státuszfoglyok szabadon bocsáttassanak – talán ez az egyetlen olyan pontja a márciusi ifjak kiáltványának, amit eddig nem szegtek meg. Habár elég az a rabság, amit akkor érez az ember, ha kijelentései vagy éppen az embertársaiért való kiállása miatt, ott tesznek keresztbe neki, ahol tudnak. Kirúgatják munkahelyéről, megvonják a segélyét, megbuktatják iskolás gyerekét stb.
12. Unió Erdéllyel – ezzel a kérdéskörrel kapcsolatosan egy egész tanulmányt írhatnék, amit szükségesnek is tartok megírni. Elől járóban csak annyit, hogy jelenleg a politikai szédítések folynak, nem beszélve arról a bizonyos 2004. december 5-ei népszavazásról. Arról a napról, amikor a magyar társadalom java része, erkölcseiben a béka segge alá alacsonyodott. Ennek oka az a szubkulturálisság, szellemi alultápláltság, amivel elfekélyesítették a magyar társadalmat.
Szabadság, egyenlőség, testvériség mára már olyan fogalmak, amiket ha kimond és fölvállal az ember, akkor egyből fasisztának nevezik. Március 15-én minden magyarnak fejet kell hajtani, azon emberek előtt, akik megteremtették a magyar szabadságot. Le kell hajtanunk a fejünket, mert mi képtelenek vagyunk megtartani saját szabadságunkat. Képtelenek vagyunk magyar emberként élni.
Azt mondom, hogy ezen a napon minden olyan embernek szégyellnie kell magát, aki a fentiekkel nem ért egyet. Nem lehet közömbösnek lenni és elzárkózni kötelezettségeink alól. Mert az, aki hallgat ugyanúgy bűnös a magyar társadalom, a magyar mivoltunk, magyar jelenünk, családunk, otthonunk és gyerekeink megalázásáért, mint az aki megaláz minket.