Bencze Attila - Nőnapi karcolatok 1

Megnézlek én
ahogy tested ingája
elindul felém,
és szép szád kertjének
legszebb rózsaszála
enyém.

Szeretlek úgy is,
ha néha azt hiszed
minden szó hamis,
hisz oltár vagy nekem,
szentség a neved
fáradt napokon is.

Imádlak téged,
amikor arcodon a pír
szemembe téved,
és bevallod éjszaka:
mint égen a csillagunk
ott vagyok véled.

Végtelen csodállak,
ha méhedből a gyerek
meglátja szülőszobádat,
s kínok közt átöleled
boldogan miként a fellegek
örömzáport hint szemed.