Bencze Attila - Egy közülünk (versrészlet)

Egy közülünk, mindig messze vágyik.
Egy marad. Egy árulóvá válik.
Egy kihasznál. Egyet nem érdekelsz.
Egy feladja. S ki marad, mit érhet el?

Nem kell itt népirtás, nem kell veszedelem.
Kivégezzük egymást. Irtjuk mi szüntelen.
Nem kell a gyökérbe fojtottak szép szava.
Az lesz a mi hazánk. A nagyvilág maga.

Hol a Petőfiről rég nem szól a fáma,
s szétfoszlik Aranyos Toldink szép világa,
nem kell magasztaljuk, várvédő Zrínyinket.
Nincs miért elhiggyünk, imánkba szőtt hitet.

Hiszek egy Istenben? Hiszek egy hazában?
Miben hiszel, mikor bolyongsz a világban?
Miben hiszel, mikor mások kettétépnek,
s sírjait gyalázzák áldott őseidnek.