Bencze Attila - 1848 után szabadon

Ők mertek, és mi gyáván mint a kutyák
féltjük rongy életünk minden ócska cuccát.
Ők mertek vérrel, lélekkel és hittel
kiállni hazánkért. És szentek lettek hidd el.

Ők mertek, amikor vérrel jött a hajnal,
kivont szablyával, egymás mellett csatadallal,
mint a természet mely kinyitja szemét
virággal hintették meg a szabadság egét.

Ők mertek tűzön, vízen, halálon, életen
átkelve, könnyel a hályogos szemeken
álmodni jobbat, egy szent szabadságot,
amely a hegyeken csillagként világlott.

Ők mertek, és mi gyáván mint a kutyák
feledjük zászlónkat s hazánk minden zugát,
hol az igevirág még ma is magyarul terem.
Mivé lett e nemzet ó édes Istenem?