Bardócz L. Csaba versei (Véna Antológia 2009 - Irodalmi pályázat)

Egy boldog ember

… és kérdi a madár:
Mit keres itt, ahol még
Az ember se jár?

… és mondja az ember:
Nyugalmat, békét,
és Istent is, hogyha vár;
de nyugodtan beszéljen anyanyelvén,
az emberét unom már…

Csip- csivít, csip- csivít,
csirrr- csivít
- így válaszol a madár.

Én is örvendek – szól az ember,
és boldogan
hazatalál…

43 fokban

van, aki tóban csobban,
van, aki szebben rebben,
van, aki jobban lobban
43 fokban.

van, aki szeppen,
van, aki szappan,
van, aki szeszben,
van, aki iszapban.

van, aki vizet,
van, aki sört,
van, aki fizet,
van, aki kört,

van, aki csekkel,
van, aki csókkal,
van, aki eggyel,
van, aki flört,

van, aki barnul,
van, aki barmul,
van, aki besül,
van, aki fel,
van, aki nem ég,
van, aki – Ne még!
van, aki pirul,
van, aki tűr,

van, aki csavar,
van, aki csűr,
van, aki zavar,
van, aki el,

van, aki hasal,
van, aki hűsül,
van, aki nősül,
van, aki nő,

van, aki válik,
van, aki szül,
van, aki őszül,
van, aki lő,

van, aki fáj,
van aki kér ma,
van, aki báj,
van, aki bű,

van, aki cérna,
van, aki tű,
van, aki kaszál,
van, aki fű.

Követ a tóba

Én már nem dobálok követ a tóba,
csak emlékezem a nem is oly régre,
és megnézem, hogy milyen mélyre
süllyedtek, és hova,
és hogy mennyire volt a
víz velük mostoha.

Ó, vajon gyengéden bántak-e ők
a tónak csendjével?
vagy most már nem hajíthatok többé,
mert a szívem nem visz rá,
vagy a köveim váltak köddé,
ahogy a szavaim jártak…

… és a tó partján, hátamon fekve,
a szívem átadom, és reménykedve várok;
várok és csak várok, mígnem
magam is egy kővé válok …

Ó, vajon gyengéden dobnak-e majd
a tónak csendjébe…?

Én már nem dobálok követ a tóba,
de vajon lesz-e majd aki
követ a tóba…?