A Debrecenben élő Almási Gáborról talán annyit érdemes tudni, hogy iskoláit a Mechwart András Gépipari Műszaki Középiskolába illetve a GDF, DE egyetemen járta. Verseit figyelembe véve azt mondhatjuk róla, hogy nem egy kezdő szerzőről van szó. Egy olyan költőről beszélhetünk, aki nagyon szépen szavakba tudja önteni az öt körülvevő világ hiányosságait.
Március
Kedvem sincs, erőm sincs,
Nincs hitem,
Emberben, eszmében, ünnepben,
De át kell mentenem.
Őrzöm, mert jó, tudom,
Tudom, csak nem érzem, nem hiszem.
Majd egyszer fogják hinni, érezni,
Fogják, ha átviszem.
Magyar vagyok
Mondhatsz rám akármit,
Szomorú vagyok, de büszke.
Gúnyolsz, mert arcom fakó,
Színét rideg anya szülte.
A világot tartom a vállamon,
Megállítom a hódítót,
Háborút fordítok,
Saját szívembe döfök karót!
Magyar vagyok,
Itt éltek elhullt véreim,
Nyelved virult, életed múlt,
Keservből hullott cseppjein.
Büszke vagyok,
Bár sírva vigadok,
Ha nem lettem volna,
Nem lenne gondtalan mosolyod.
Szilveszter
Egy év ismét elszelelt,
Hozott magot,
És szárított gyökeret.
Az aszottat aszottabbá tette,
A növekvőbe több erőt lehelt.
Lényegében nem változott semmi,
A Földre az ég több űrport rakott,
Holnap legyintünk egyet,
Megnézzük, miből élünk,
És kezdünk egy új napot.