Mester Györgyi versei (Véna Antológia 2009 - irodalmi pályázat)

1954. február 8-án született. Jelenleg Budakeszin él. Fő foglalkozásának nyugdíjasként az írást tekinti. Novellákat és verseket ír. Szabadidejében olvas, zenét hallgat, háztartást vezet és szapulja a gyerekeit. Amíg el nem érte a nyugdíj korhatárt, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) alkalmazottjaként dolgozott. Általános iskolai diplomáját a Szendrey Júlia Általános Iskolában, a középiskolait a Vajda János Gimnáziumban, Keszthelyen szerezte meg. Egyetemi, főiskolai tanulmányait a Külkereskedelmi és a Rendőrtiszti Főiskolán végezte.

Ha megöregszel…

Az emlék
csak kellék,
mellyel felruházod
elmúlt életed csupasz romjait.
A szín
csak kín,
mert hamisan szépíti
feledés ködébe merült múltad.
A dallam
csak sallang,
mely hasztalan csüng
az időtől koldussá lett testen.
Az elme
csak telve
lenne jó, de értelme
veszett, üresen semmire se való.
A báj
csak fáj,
ha volt, de nincs,
emlegetni kár, ha ideje lejár.
Az érték
csak mérték,
melynek múltával,
egyenlő leszel végül a nullával.

Érezd a reggelt

Csicsereg a reggel, oszlik a homály,
párállik a lég, ébred a táj.
Cseppen a harmat, dőlnek a szálak,
fűbe lapulnak, pihe-puha szárnyak.
Kábít a hőség, roppannak az ágak,
nyújtózik a táj, minden víz árad.
A tüdő tágul, az elme meg bámul,
mi’ csoda a reggel, mely szem elé tárul.
Rezdül a levél, langy fuvallat kél,
nap sugarával, keringőzik a szél.
Mosoly az arcon, tágul a tér,
a reggel bódulata, lelkedig ér.

Vízparton

Csend - rend
raj - zaj
csobbanás, loccsanás
sustorgás és szárnycsapás
békabrekegés, lepkerebbenés
sima a víztükör
a légtér kiürül
olajfoltok a képen
bealkonyodott szépen
a ritmus nem dalol
a nádas elcsitul
gyúljatok ki csillagok
s hagyjatok,
már álmodok.